|
 A Somogy megyei Göllében született a 20. század nagy sanzonénekeseként és színészként is ismert Rácz Vali, aki a 30-as évek végén, a 40-es évek közepén élte fénykorát, mint előadóművész.
Rácz Ferenc és Sohonyai Gizella egyetlen gyermeke, Valéria 1911. december 25-én, karácsonykor látta meg a napvilágot. A család elmondása szerint az édesapát az éjféli miséről hazatérve már várta a kis Valika.
Édesapja Fekete Árpád kántortanítói székét foglalhatta el 1910-ben, miután a család Kaposvárra költözött. A regölyi születésű Rácz Ferenc mellett döntött az akkori göllei képviselő testület mondván, hogy a jelöltek közül "neki van a legszebb hangja." Köztudott, hogy a falusi tanítók kántori teendőket is el látták. Rácz Ferenc 38 évig oktatta és ami fontos, nevelte is a göllei parasztgyermekeket.
Elemi iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, majd Kaposvárra iratták be a Katolikus Gimnáziumba, ahol érettségizett. Ezután Budapestre került. Nem sokkal az érettségi után, a mezoszoprán hangjának köszönhetően, kisebb filmszerepeket kapott.
1932- ben végezte el a Liszt Ferenc Zeneakadémiát.
A következő két esztendőben a Városi és a Magyar Színházban játszott, majd 1936- tól a Teréz- körúti Színpadon is énekelt.
Színész adottságai is kiválóak voltak. Különösen sikeres volt az ifjabb Strauss Denevér c. operettjében, amelyben Orlovszky herceget alakította, és az Offenbach Orfeusz az alvilágban c. dalművében, ahol Orfeuszt játszotta.
Összesen huszonkét filmben szerepelt, amelyek közül az 1941- ben készült Magdolna és az 1943- ban forgatott Majális című filmek a legemlékezetesebbek. Készült vele zenés rövidfilm is, Cigarettafüst címmel.
De, az tagadhatatlan tény, hogy az igazi műfaja a sanzon volt.
A II. világháború idején ő volt a Keleti Fronton harcoló magyar katonák kedvence. 1944-ben zsidó barátait és katonaszökevényeket is rejtegetett elegáns villájának pincéjében. E tevékenységéért a magyar titkosrendőrség letartóztatta és fogva tartották. Segítői közbenjárására megmenekült. A bujtatott zsidók megmenekültek. Közülük később többen is Izraelbe emigráltak.
1945 után a Royal Revüszínház, a Medgyaszay Színház, majd a Kamara Varieté tagja volt. Több önálló estet tartott a Zeneakadémián és a Vigadóban.
1946-ban kötött házasságot az író, újságíró Halász Péterrel. Fiúk, Valér 1950-ben született, majd 1952-ben megszületett lányuk, Mónika.
1956-ban a család elhagyta az országot és az Egyesült Államokba menekült. Előbb New Yorkban, majd Londonban éltek. 1975-ben pedig Münchenben telepedtek le. Ezután, sajnos
Színpadra már nem lépett többé.
Férje, Halász Péter ekkor a Szabad Európa Rádiónak dolgozott. Fiuk, Valér és édesapja a mai napig is ott élnek. Leányuk, Mónika ma is Londonban él, ahol újságíróként dolgozik. Monica Porterként vált elismert újságíróvá.
Rácz Vali a nyolcvanas évek végétől rendszeresen el látogatott szülőfalujába, Göllébe. Szülei földi maradványait is hazaszállíttatta a falu temetőjébe. 1989-ben restauráltatta a Szent Vendel kápolnát. Ekkor a kis kápolna kívül-belül megszépült. A szentélyben lévő Szent Vendel freskót a müncheni Gisela Oberbeck restaurálta.
Ekkor találkoztam először Vali nénivel, mely találkozás nagy örömömre szolgált. Elmondta azt is, hogy a helyi plébániának adományozta édesapja nagyméretű festményét. Jelentős pénzösszeggel járult hozzá az I. és II. világháborús emlékmű megvalósulásához is.
Az első találkozásunk alakalmával a következőket mondta nekem: "Számomra Gölle sok mindent jelent. Most kint élek Münchenben, de ha azt mondom, hazamegyek, akkor mindig egy kis somogyi falura, Göllére gondolok."
1990-ben ismét találkozhattam Vali nénivel, akinek pár levelét is őrzöm.
1990. május 27-én adták át a "Fekete István" Emlékházban kiállított adományait, melynek berendezésében a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága is segített. Az egyik teremben édesapjára emlékezve egy iskolatörténeti kiállítás kapott helyet, a második teremben pedig Rácz Vali személyes tárgyai, jelmezei, újságcikkei, plakátjai, ékszerei stb. kaptak helyet.
Jómagam olyan embernek ismertem meg, aki nem felejtette el a múltat, hogy honnét indult bejárni a világot, Londont, Münchent, - mégis e kis falut, Göllét tartotta szülőföldjének, ahol fáról szedett cseresznyét, forrásból ívott vizet, és tudta milyen a föld illata. De megtanulta a Teremtőt is tisztelni és szeretni, mert hitét sem adta fel soha.
Akkor azt is elmondta nekem, hogy ő is itt kíván végső nyughelyet találni, a göllei emberek között.
1991 szeptemberében a zsidó nemzet legnagyobb háláját kifejezve, az "Igazságos Nemzetek Között" címet adományozta Rácz Valinak Jeruzsálemben.
Münchenben halt meg 1997. február 12-én. Hamvait a szülői kriptában helyezték örök nyugalomra.
Ő is ott pihen a Szent Vendel kápolna szomszédságában, ahol mindig láthatunk virágokat, gyertyákat és mécseseket, mert a gölleiek és az elszármazottak büszkék a település nagy szülötteire.
Dombóvár, 2011. december 15.
"Fekete István" Kulturális Egyesület
Bodó Imre
elnök
|
